11 nightmare

barcelonában voltunk, sok volt a pálmafa, meleg volt és homokos beach. nagyszerű (khm, khm.)angoltudásommal egész jól elcsevegtem bojannal, és nagyon jól összebarátkoztunk blancával, akit egyáltalán nem akartam megölni, mint amúgy általában. sőt. blancáról kiderült, hogy végtelenül aranyos, és rettenetesen megszerettem, ahogy az ember csak álmában tud olyan hirtelen túlcsorduló szeretettel lenni valaki iránt, mintha évek óta a legjobb barátja volna. kiderült, hogy szakított bojannal, és elkezdtem turpiskodni, hogy összehozzam őket.

***

egy felfüggönyözött kisházban voltam a sötétben egy székhez kötve. velem szemben blanca, hasonlóan jó helyzetben. elle és még 4-5 lány volt velünk egy szobában . mind úgy néztek ki, mint elle, csak más-más hajszínnel. elle rámparancsolt, hogy mondjam el, de nem voltam hajlandó. erre egy felizzított fémdróttal hidegvérrel elkezdte átszurkálni blanca kezét, aki pesze sikított fájdalmában mindenféle idegen nyelven. én is sikítottam, hogy hagyja békén, mire a lányok nevettek és elle azt mondta, hogy csak akkor, ha elmondom. és folytatta.

tanulság: az ember próbáljon meg lenyugodni elalvás előtt.