24

ez az egész elle-es dolog valahová oda nőtte magát ki, ahová sosem gondoltuk szerintem, hogy fog. nem tudom, hogy mi hagytuk, hogy ez legyen, vagy hogy pont mi is rásegítettünk.
mindenesetre most senkinek sem jó.
nembaj, már elérkeztem a jótékony kívülrőlszemlélős stádiumba, és egész rezignáltan veszem a dolgokat. ez némileg jobb, mint állandó sírógörccsel egyre a fejét törnie az embernek, hogy mit rontott el, és hogyan kéne helyrehozni.

nemhiába vagyok téli gyerek, nekem nagyonis tetszik a hó, pedig amellett, hogy szerelmes vagyok a havas város minden egyes részeltébe, elég gyakran jutnak eszembe képek a meleg tengerről, a strandokról, pálmafákról, fagyiról, nyárról, kék égről, szóvaligen. márcsak 140 napot kell várnunk úgyis.

a tegnapi németóráért nagyon hálás vagyok a tyúkanyónknak. mindenki visszafejlődött úgy kábé tizenkét évet, és térdepelve/négykézláb pakolta a havat az udvar közepére hatalmas egyetértésben. (kivéve elle, aki magassarkúban tipegett és megpróbált úgy csinálni, mintha ő is élvezné...:)) görgettünk nagy hógömböt keresztbe , közben néha megpróbáltunk a többcentis hóban focizni, szereztünk lapátot, répát ésvödröt, és friedrich, a mi hóemberünk, pont úgy festett ezek után, mint a csillogós amerikai karácsonyi filmek hóemberei.
persze pár óra múlva már nem sok maradt belőle, de nem is az a lényeg - az emlék a fő, hogy 45 percen keresztül hóembert építettünk, és nagyszerűen éreztük magunkat.
a próba pokoli volt, a fáradtság és mindenkinek a maga meg a más baja úgy ült ránk, mint egy elefánt. senkinek sem jött össze semmi, sesének meg szerettem volna a jótündére lenni, aki megmondja neki, hogy mitcsináljon, hogy jó legyen, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy sweetievel ellentétben én nem rendelkezem paranormális képességekkel.
úgyhogy végül grófné mellett kötöttem ki, mindketten valami kellemesebb helyet is el tudtunk volna képzelni a találkozásra, mint egy csöndesen (vagy énekelve) magában dühöngő kórussal tömött termet egy idegbeteg rikácsoló nővel, aki azt hiszi, hogy mindenható, és ő a karnagy. ráadásul nem tudtam elképzelni, hogy mibaja van grófnének, de szerencsére semmi nagyon kellemetlen......

nemtudomnemtudomnemtudomnemtudomnemtudom. nemtudom, mi van most m-mel, nemtudom, mit gondol tényleg, nemtudom, miért kell úgy csinálni, mintha a 'menő' szó még használatban lenne egy gimnáziumban, nemtudom, miért van az, hogy mindenki szarul van, nemtudom, elle hogy tehet tönkre valakit, nemtudom, hogy lehet valaki ennyire rossz, nemtudom, mit kéne csinálni. nagyon határozott vagyok. egy valamit tudok biztosan, hogy itt valami nagyonnemstimmel. meg hogy 140 nap múlva kimegyek spanyolországba és megkeresem bojant.