5

erősen megalapozza az ember hangulatát, ha nem aludt egész éjszaja, mindenféle emésztőrendszeri görcsei vannak, és iker és winnie nélkül kell bemennie médiára 0.-ban, végtelenül jóindulatú évfolyamtársak közé, akik köztudottan előszeretettel fikáznak minket nyilvánosan.
gigi tartotta bennem a lelket azzal, hogy nagy lelkesen előadta, hogy mennyire szeretne gyereket, mennyire szeretne gondos, boldog háziasszony lenni, mennyire jó lehet terhesnek lenni, valamint hogy hány darab, milyen nemű és mennyi korkülönbséggel fog gyereket szülni. nagyon tehetségesen választott időpontot ennek az előadására, amikor terhesség nélkül is mindenki hányik.
ofő elszaladt valahová, nyugis lyukasóra helyett brutális mennyiségű németfeladatot hagyva maga után. elle megpróbálta szemmel verni sesét, amiért mellém ült, de sajnos még mindig csak összevigyorgást, néhány papírra firkált megjegyzést és amolyan háromnővéres sóhajokat vált ki belőlünk.
mulatságos tudni, hogy m elmondta neki, hogy nem akarjuk, hogy jöjjön. az is, hogy nem tudja név szerint, hogy kik mondták, és az is, hogy kivételesen nem sikerült neki tönkretenni. azt viszont sajnálom, hogy m jobban érezné magát, ha ott lenne.
azt nagyon.
az énekórán meg orbitálisan rettenetes volt, ahogy kis osztályom háromszólamban próbált énekelni. az még rosszabb volt, amikor a 'tanár' a fülemtől 2 centire kapott késztetést az üvöltésre/ideggörcsöt/dührohamot/rángást.
végezetül xabi volt oylan kedves, hazakísért és segített bábukat kreálni. nagyon értelmes látványt nyújthattunk. ültünk a konyhában, színespapírból babákat vágtunk ki, és miltonkapoccsal mozgathatóvá tettük őket. kábé négyéves koromban csináltam ilyet utoljára.
rájöttem, hogy mi miatt érzem magam szarul. hetek óta nem beszéltem grófnével, sweetievel, millával, ikerrel és a tesómmal normálisan. ollival se nagyon mondjuk. leginkább bőgni és kiabálni szoktunk mostanság együtt.
de azt legalább nagy beleéléssel.