11 óvégre

nemrég még azt állítottam, hogy soha senkit nem fogok igazán gyűlölni, de sajnos tegnap este rá kellett jönnöm, hogy de.
mindig azt hiszem, hogy túlzom a dolgot, mert iker is azt mondja, meg olli is, de aztán mindig kiderül, hogy nem.

ma tavasz szag volt. nemtudom, máshol is, vagy csak a hetedik kerületben, de itt nagyon. reggel ahogy kinyitottam az ajtót, megéreztem. az a tipikus napos-hűvös-friss-nedves illat, nem tudom leírni úgyse. mindig márciustizenötödike környékén szokott ilyen lenni, de már most elkezdődött, és nagyonnagyon jó.
nyelvek terén ma nem voltam a toppon, de sese nagyon ügyes volt, és még a ragasztgatást is helyrehoztuk.
most éppen várok. mindent. hogy 5 óra múlva kezdődjön a meccs, ami segített átvészelni a télidepressziót, hogy találkozzam végre manócskával meg marieval, hogy szásázzunk, hogy tavasz legyen, hogy nyár legyen, hogy menjünk már.